Tanulni sohasem késő....

Sokat tanulok mostanában, olyan dolgokat, amiket eddig vagy nem csináltam, vagy másra bíztam.

A jógapszichológia és más hasonló segítő dolgok (talán Belső utazás képzés, Metamorf lélekmasszázs is) azért jönnek, mert érzem a késztetést, hogy feladatom van velük. Lehet hogy nem most, majd valamikor.... 

Amikor öreg leszek, nyugdíjas, dologtalan... :D

A fizikai dolgok viszont most kellenek. Például a photoshop-ot nem tudtam használni, a fiam szokott segíteni. De volt, amikor nem bírtam őt kivárni. Aztán ősszel a párom elkezdett tanítani, sokmindent megmutatott, sokmindenre rávezetett. Amit nem tudtunk megoldani, abban Tomi segítségét kértem, így végül összeállt egy sajátos módszer. Tomi azt mondja: a photoshoppal bármit meg lehet oldani, ha nem megy, keress egy pár perces youtube videót, azt' kész. 

Végülis bonyolult dolgokat nem csinálok, csak a szublimációs nyomtatáshoz kell. Ahhoz viszont minden nap. Szerkesztek, kicsinyítek, nagyítok, szöveget ráteszek, átszínezek.... és élvezem. 

Azt, hogy meg tudom csinálni, nem kell senkire várnom. 

És hát, a hőprések használata, ami egyébként viszonylag egyszerű, de sok gyakorlást igényel, végülis az is tanulás. Fél éve még meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyesmit fogok csinálni. De azt is nagyon élvezem. 

Ha ügyes vagyok, és minden jól kerül a helyére, akkor ilyen szépeket készítek.

A nagy mintából, ami a fenti képen látszik, díszpárnahuzat lesz mindjárt. 

A sok kicsi kerek pedig életfás fülbevaló lesz kristályokkal, ásványgyöngyökkel. 

És még mennyi minta van, amik szerkesztésre, nyomtatásra várnak. 

És mennyi kipróbálni való!

Idén még egy akvarell festő tanfolyamra mindenképp el szeretnék jutni, mert azt sosem tanultam.

A cukrászatot lehet hogy következő életemre hagyom...