2015. november 26., csütörtök

2015. november 22., vasárnap

Cérnarajzok

Megint egy újabb technikával kísérleteztem.
Korábban a házikókat is ráfestettem az anyagra, jó vizesen, nagy vonalakkal, és száradás után varrogattam körbe őket, nagyjából követve a festett vonalakat.
Most csak színeket festettem, összefolyatva, és aztán azt varrok rá, ami épp eszembe jut.
A festéshez mindig elő kell készülnöm, elég sok időt elvesz, ezért sajnáltam mindig, ha volt is megfestve házikós minta, de épp nem azt varrtam volna, akkor nem álltam neki újra festeni. Amikor meg festettem, nem jutott eszembe, hogy mit is varrtam volna korábban....
Na, most ilyen gond nincs. :)
Egy kedves fb-os olvasó írta azt hogy cérnarajzok, és megtetszett nagyon, úgyhogy ezentúl így hívom a kedves kis "rajzaimat".




2015. november 17., kedd


Még múlt héten varrtam ezt a kis mellényt, a jelenlegi kedvenc anyagomból, 
a kék-fehér csíkos apró evőeszközökkel teleszórtból, pihe-puha wellsoft béléssel.
86-92-es méret, és keresi kis gazdáját. 

A hegyes manókapucni elmaradhatatlan részlet, ha babaruhákról beszélünk. :)


Kicsi Boró modellt állt ült, de nem volt együttműködő...


2015. november 16., hétfő

Nincs is szebb dolog a világon, mint kislánykáknak meseszép ruhácskákat készíteni. 
Ha ezzel még meg is mentek valami szépet az enyészettől, az maga a csoda.
Ez a kis ruha egy blúzból készült, ami eredetileg is mesés volt és hibátlan, (sajnos rám kicsi) de nem tudok szabadulni ettől a szokástól, hogy rögtön lehetőséget látok minden szép ruhában, és legszívesebben azonnal szétvágnám.


Készült hozzá egy kis gumis hajpánt masnival.


A ruha méretét szívesebben írom centikben, mint konfekció méretben,
54-58 cm-es mellbőségre ajánlom, a hossza 52 cm.
A masni 8 cm-es.

2015. november 7., szombat

Mixed media art

Rég készültem kipróbálni ezt a technikát, papír helyett textilekkel.
Az első próbálkozás így sikerült. :)
Alkalmaztam mindent, ami csak eszembe jutott, 
transzferáltam, applikáltam, hímeztem kézzel és géppel. 
Talán táska lesz.....


2015. október 12., hétfő

Kedveskék, élménybeszámoló következik hosszú távollét után.

Kisújbányán jártunk az elmúlt héten, a Mecsek legközepén, 
mélyen az erdőben, ahol már a madár sem jár.....
Na jó, a madár jár, de térerő az nem....
De ott nem is hiányzik ám senkinek. 
Nagyjából 10 lakosa lehet a falunak, mi kettővel találkoztunk most, korábban még másik kettővel. 
Mesés kis falu, patak szeli ketté, minden ház szép, tiszta, rendes.
Nem öko, nem bio, nem önellátó, de különb sok ilyen helytől.
Egy héttel korábban jártunk egy híres önellátó faluban, ami nem lopta be magát a szívünkbe.
Rendetlen volt, és egyáltalán nem csalogató. 
És amikor megkérdeztem, hogy miből is élnek, nem tudtak igazán választ adni.
No, ebben a faluban biztosan van egy szobrász, egy vendéglátós házaspár, 
akik a mi vendéglátóink is voltak, és egy kertész-féle. 


Klumpás konyhának hívják a vendégházat kis büféjével. 
Régi parasztházból újították fel, mesés, barátságos, visszaváró kedves hely, 
babgulyással, kenyérlángossal, sültkolbásszal, palacsintával, 
és szörpök választékával, vízzel vagy szódával.



Ott latunk, a zöld ajtónál, ami már nem zöld egyébként. 
Sajnos az én képeim nem lettek túl jók, ezeket interneten találtam.
Ezúton is köszönöm a készítőiknek...


Az udvaron tűzrakóhely, kemence, diófa árnyéka....

Szemben a Klumpással a falu felújított temploma, 
ahol gyakran tartanak esküvőket. 


Ezek a képek pedig az erdőben készültek.
Varázslatos, mesés és nem találom a megfelelő jelzőket, 
és sajnálom, hogy nagyon sokan nem is tudnak erről a helyről.
De hiszem, hogy akinek dolga van ott, az megtalálja....



Amikor azt gondolnád az erdőben, hogy már nincs tovább.... 
na akkor kanyarodj balra, menj még pár száz métert, és megtalálod ezt a csöpp kis falut.
És ha már ott vagy, járd be a környéket Óbányától Püspökszentlászlóig.



Itt a vége, fuss el véle....