Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2009

APA játék nyeremény

Kép
Nem kell attól tartanunk, hogy Dóri párja megnézi a blogomat, ezért fölteszem a képeket az ajándékról. Remélem, tetszeni fog nekik, már úton van.

Csuhébabák

Kép

Gyöngyöt fűztem

Kép
Hát, nem lett tökéletes, de az jó, hogy én is látom a hibáit. Ez okot ad a feltételezésre, hogy lesz ez jobb is. Egy cipősdoboznyi gyöngyöm van, úgyhogy már nagyon vágytam rá hogy valami szépet fűzzek. Most jut eszembe, hogy egy éve, amikor elkezdtem Meskázni, akkor a boltomban semmi varrott nem volt. Csak gyöngyös-drótos ékszerek. Sok sikere nem volt, de kreatív meditációnak tökéletes volt. És mind az enyém lett!!!

Ki tud ilyet?

Kép
Ez egy biztonsági zár! Cipzárkocsi se le, se föl. Hi-hi-hi.

Hímezek-hámozok

Kép
Ugyanis nagyon nem szeretek kézzel varrni. Finoman fogalmazva. Se keresztszem, se gobelin, semmi ami aprólékos. Tudjam az anyagot bedobni a gép alá, aztán gyorsan-gyorsan lássam a végeredményt. Türelmes vagyok a végletekig, de mégis az alkotásaimnak mihamarabb szeretem látni a végét. És mégis, mikor megláttam ezt a képet egy német újságban, nem tudtam ellenállni. Már két estém (!) ráment  a hímzésre és még hol a vége! De olyan szép, hogy csak akkor tudtam letenni, amikor már alig láttam. Lassan megy, mert nem szoktam ilyet csinálni, de azt hiszem rászokok. Csak kellene találnom még ilyen szép mintákat.

APA-játék!!!

Kép
Kreatív anyukák, figyelem! Játékot hirdetek, amiben ügyeskedő blogos anyukák türelmes párjai nyerhetnek! Ezzel hálálva meg az egész éves figyelmet, türelmet, segítséget nekik. Aki szeretne nyerni egy "fiús" meglepit, annak nincs más dolga, mint hagyni itt egy megjegyzést december 20-án, este 8 óráig, és minél több helyen hirdetni a játékot, hogy sok-sok apa kapjon esélyt a nyerésre.  A nyertesnek 21-én reggel postázom a csomagot, így még a fa alá kerülhet. Várom a játékos kedvűek jelentkezését. :o)

Nyakunkon a karácsony!

Kép
Minden évben azt gondolom, hogy még sok idő van karácsonyig, nem kell túl korán kezdeni a készülődést, mert akkor elveszti a varázsát. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy napokon belül advent. És adventkor már illik hangulatot teremteni. Ha nem is magunk, de gyermekeink kedvéért. Úgyhogy belekezdtem. Karácsonyi vásárra készülök, még nagyon az elején járok, de azért sorban teszem majd fel a képeket. Tegnap ezek a kis tölcsérek készültek.

Már itt is van egy táska!

Kép
Ezek a szép színek megihlettek. Szívem szerint fel sem állnék a varrógéptől, amíg el nem fogynak. Egy szép takarót a gépem is fog kapni, csak még nem tudom melyik színből legyen. És ráadásként fél literes műanyag joghurtos vödörkéket öltöztettem ezekbe az anyagokba, a varrós kacatoknak. Ha mind kész lesz, lefotózom őket is. Ja, és tököcskéket is varrok. Mert olyan szépek a színek.... Hol is vegyek még molinót? Mert tegnap mindet elfogyasztottam. Kb: 6 métert. De már látom, hogy nem lesz elég. És persze szép hely Fonyód, de méteráru nincs. Pláne lakástextil. Még van néhány régi lepedőm... :-)

De szépek lettek!

Kép
Textilt festettem. Ma, egész délelőtt. Azután pedig egész délután vasaltam őket. De megérte! Nagyon szépek lettek.

Rékának!

Kép
Ezt a táskát Rékának készítettem, megrendelésre. Ma tudtam föladni postán, addig nem akartam föltenni a képet róla, hogy meglepi legyen.

Régi-új képek

Kép

Pöttyös kollekció

Kép

Lila asszonyság

Kép
Ez lett a lila változat. 

Még valami mára

Ezt a szöveget régóta őrzöm, nagy becsben, a hűtőre mágnesezve: KORUNK PARADOXONJA, hogy magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk, szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk. Többet költünk, mégis kevesebbünk van, többet vásárolunk, de azt kevésbé élvezzük. Nagyobbak a házaink és kisebb a családunk, több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk, több a szakértőnk, mégis több a problémánk, több gyógyszerünk van, de kevesebb az egészségünk. Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, túl meggondolatlanul költekezünk, túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk, túlzottan dühbe gurulunk, túl sokáig fenn maradunk, túl fáradtan kelünk, túl keveset olvasunk, túl sokat tévézünk. Megsokszoroztuk a javainkat, de csökkentettük az értékünket. Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk és túl gyakran gyűlölünk. Tudjuk, mi a jólét, de azt nem, hogy mi a jó lét. Éveket adtunk az

Fő a változatosság!

Kép
Egy régebbi darabot is lefotóztam ma. Nemezelek nagy ritkán, ha túl sok fölösleges időm van. Persze ez ritka, de nemezelni nem lehet kapkodva. Nem tanultam sehol, nem lestem el senkitől, aki ért hozzá, lehet hogy talál benne hibát. Csak rendeltem gyapjút, engedtem meleg vizet és elkezdtem gyúrkálni. Aztán alakult a dolog. Előbb pici dolgokat csináltam, golyót, karkötőt, hajbavalót. Ez az első olyan nagyobb nemezem, amit érdemes közzé tenni. Varrtam bele cipzárt és bélést is. A mai napig pihizett a cserépkályha párkányán, de ma lefényképeztette magát. Nekem tetszik. :) Ma újabb táska született ugyanazzal a szabásmintával. Kicsit mindig más, de a forma ugyanaz. 
Kép
Ez a táska az előző képen szereplő lila gyönyörűség testvére. Egy fotó alapján varrtam, az első elég sokáig tartott, de szerintem nagyon jól sikerült. Azóta született több is, de ez a barnás árnyalatú a kedvencem.
Kép
Kedvenc levendulaszín táska

Lila taft táska

Kép

A kezdet

"Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba." A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat,