Múlt és jövő

Január másodika van, felébredtem végre ebből a számomra hosszú és mozgalmas év végi két hétből.

Összegezni kellene ilyenkor, aztán tiszta lappal indulni.

De valamiért folyton visszafele tekintgetek. Eszembe jutottak régi képek, régi táskák.

És eszembe jutott, hogy nemrég elkezdtem új fazonokat kísérletezni, de aztán idő hiányában félre tettem őket. Annyi minden történt november-decemberben, győzött a lelkem utolérni. Elkezdtünk gyakorolni az új nyomtatónkkal, ami egy csomó ötletet hoz magával. Persze én ilyen vagyok. Nem elégszem meg azzal, amit ad, hanem tovább jár az agyam. Újabb és újabb anyagokat próbálok, technikákat tesztelek, használva a gép lehetőségeit, de keresve abban is az egyedit. Például aki elkezdett először nekem nyomtatni, úgy tudott kulacsot nyomni, hogy a fehér kulacs kb 50 %-át fedte a minta, és ott sem ért körbe. Mert a bögrenyomtató hengerprés ennyit enged. A gyártó cég is így javasolja, így lehet, így szoktuk... Mi eleve nagyobb hengerprést vettünk, és addig kísérleteztünk, amíg teljesen körbe tudunk nyomtatni, és a kulacs teljes magasságában. Nehogymár, hogy ne... :D

Hát így vagyok a táskákkal is, legjobban azt szeretem, amikor a fejemben lévő régi és új ötletek összefonódnak, kibontakoznak és magukkal hoznak valahonnan mélyről, valami meséset. 

Mégis ennek adtam mostanában a legkevesebb teret. 

Így amikor előjöttek a régi házikós és más cérnarajzos minták, hagytam nekik, hogy beszivárogjanak az elefántcsonttornyomba. Tíz év telt el azóta. Hihetetlen....

Ezek voltak az elsők:

Tíz év alatt ők mit sem öregedtek. Úgyhogy kicsit visszanézek a múltba és hozok valami újat, ami lehet hogy a jövő lesz. A január a kísérletezés hónapja lesz. 

Ja, meg a packetás elveszett csomagok kinyomozásának a hónapja....