Jó reggelt, mesés jó reggelt!

 Az éjszakai műszak után lassan indul a nap, de már fotózom a ma esti kicsi online vásár szereplőit. 



Sok évig nem tudtam mit kezdeni a bagolyságommal, ami érdekes módon csak akkor jelentkezik, ha munka van. Egyébként bárhol leteszem a fejem, öt perc elég, hogy elaludjak. De ha határidő van, akkor hajnalig is képes vagyok dolgozni, nem lazsálva, nem hibázva, odafigyelve. A lakás csendes, mindenki pihen már, vagy teszi a dolgát, és nekem nem tereli el a figyelmemet az, hogy fel kellene menni mondjuk teregetni, vagy főzni. Nem cseng a telefon sem, csak elindítok egy filmet amit százszor láttam és nem kell rá figyelni. És egyszercsak azt veszem észre, hogy hajnal van és minden kész, amit felírtam magamnak.              Ez elég jó érzés!                                                           De miért “csak” elég jó?                                           Mert nem tökéletes.                                                        A tökéletes az lenne ha ugyanezt mondjuk 8-tól 4-ig csinálnám. Vagyis ezt gondoltam régen és ezzel stresszeltem magam évekig. De ha így akarnék élni, dolgozhatnék gyárban, vagy egy irodában, mennyivel egyszerűbb lenne. Valaki felelősséget vállalva kiadná a munkát, én pedig csak elvégezném. Hát, nem véletlenül nem ott dolgozom. És most már nem stresszelek! 😊 Ha így van, akkor legyen így, inkább kihasználom ezt a tulajdonságot és adok magamnak határidőket és nem bánom, ha éjjel jön a munkakedv, vagy ihlet, vagy vezetettség, nevezzük bárminek is.                          Most meg megyek tovább fotózni, este vásár utána pedig Tündérkabát varrás hajnalig…. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cérnarajzos táskák

Februárban karácsony