Virágnak világa

visszatérő jellegű. Évek óta játszom a gondolattal. Tetszik. Szeretnék. De hosszú távon hogy bírnám? Nem tudnék beletúrni a szépen kifésült derékig érő hajamba..... :) Na jó, addig még sosem értem el, hogy derékig növesszem a hajam, de így nem is fogok. Legalábbis túrható nem lesz. És a színes is tetszik, gyöngyökkel, szalagokkal díszítve. De legalább egy éve nem is festem a hajam, fő a természetesség. Mit jelent nekem a raszta haj? Kilógni a sorból, másnak látszani. De kell-e másnak látszani? Fontos-e az, hogy mi látszik rajtam, hogy mit mutatok kifele, ha az emberek többsége nem ismer egyáltalán. Tudják sokan ki vagyok, de azt nem tudják, mit csinálok, mi foglalkoztat. Meg hát, nem is kell, hogy tudják..... elég ha én tudom. Na de akkor nem elég-e, ha a raszta haj és az ahhoz kapcsolódó szabadságérzés csak bennem van? Ez igaz az öltözködésre is. Hatalmas távolságokat teszek meg naponta a műhelytől (lakásunk garázsa) az iskoláig a fiammal, kb 500 méter. Ezen a távol

Elkészült ez a táska is, hatalmas és sokzsebes.  Kérésre készült, belső palacktartóval, és egy kis kártyatartóval.  Amerikába utazik.  Azt írtam nemrég, hogy nem akarok ilyet varrni mostanság, mert lukas az ujjam a kézi varrástól.... na, elmúlt. :D