2011. május 16., hétfő

Mese-mese mátka

Háttal nem kezdünk mondatot, de én úgy kezdeném, hogy: hááááát, én kész lettem! Olyan szép lett ez a ruha, hogy ha jó lenne a mérete, el sem küldeném a hölgynek aki rendelte. :o) Irigykedem érte rendesen. Az a baj, hogy magamnak sosem állnék neki ilyet varrni. Szóval. Először hosszú ujjú volt, mert félreértettem a rendelést... rövid, buggyos ujjú fölső, nekem azt jelentette, rövid fölső buggyos ujjal. És mivel egy képet csatolt a levélhez, amin egy egész ruha volt, de írta hogy ő kétrészest szeretne, sőt előbb csak fölsőt akart. És én varrtam egy rövid, de hosszú, buggyos ujjú fölsőt. :o)) Aztán levágtam az ujját, de megörökítettem mindkét formát. Olyan szép....Hófehérke biztos ilyenben élt az erdőben a törpékkel.... Ha tudnám, hogy valaki megveszi, rögtön nekiállnék egy kék változatnak is, mert szépséges kék apró virágos anyagom is van.

3 megjegyzés: